Egy vízitúrázónak fontos, hogy legyenek ismeretei a vízben lévő akadályokról, a folyók áramlási sajátosságairól.
Amikor vízitúrán az áramlással megegyező irányban evezünk akkor azt „völgymenetnek” nevezzük, ha az áramlással szemben haladunk, akkor azt „hegymenetnek” hívjuk.
A folyómeder legmélyebb pontjait összekötő vonalban leggyorsabba víz folyása ezt nevezzük sodorvonalnak. A sodorvonal az egyenes szakaszokon, a meder közepén, a kanyarulatokban pedig az ívek külső partjai mellett halad. Felismerve és kihasználva a sodorvonalat gyorsan és gazdaságosan tudunk haladni a kenukkal, kajakokkal, ha „csurgunk” akkor is érdemes sodorvonalban tartani a hajókat. A sodorvonal elhelyezkedése a vízállástól függően változik.
Sok kellemetlenséget okozhat a vízitúrázóknak a hullámzás. Minél szélesebb és mélyebb a folyó medre, illetve minél kisebb a víz sebessége, annál nagyobb hullámokra számíthatunk. A vízfolyás irányából jövő úgynevezett „felső szél” (hátszél) csak csekély hullámzást kelt. A vízfolyással szemben fújó „alsó szél” magas hullámokat kelt. Ilyenkor ajánlatos a part mellé behúzódni és szélárnyékban evezni.
A folyók mederegyenetlensége, vagy a folyó útjában álló természetes és mesterséges medret szűkítő akadályok következtében visszafolyás, limány keletkezik. A limányok felfelé evezéskor vannak segítségünkre, mivel felfelé szívása megkönnyíti a hajó haladását. Lefelé való evezéskor ajánlatos elkerülni, mert lelassítja, visszafogja a hajót. Vadvizeken a limányok nyújtanak kikötési, pihenési lehetőséget.
A forgó a mederegyenetlenségek okozta oldalirányú vagy nagy tányér alakú forgó mozgás. A forgó vízmagassága kissé alacsonyabb vagy magasabb lehet, mint a környező vízfelület. Ilyen forgóval találkozhatunk Tiszabecs után kb. 5-6 kilométerrel a bal part közelében. A víz ilyenkor a hajónkat elfordíthatja, de nyugodt viselkedés esetén különösebb gondot nem okoz.
Örvény befelé csavarodó vízmozgás, amelynek közepe a szélénél mélyebb. Körbeforgó vízfelület, tölcsér alakú szívó hatással. Már messziről felismerhető a víz bemélyedéséből vagy a körbeúszó hordalékból. Északkelet-Magyarország folyóin olyan nagy örvények, amely akár egy kajakot vagy embert is beszívna nincsenek!!! Ha semmiképpen nem tudjuk már kikerülni az örvényt, határozott evezéssel haladjunk át rajta!
Bukógát, a mederben keresztben fekvő szikla, kőhányás, műtárgy ami a vízfolyást akadályozza, a vizet felduzzasztja. Ezeken a víz átbukik, mély lyukat vágva, vízhengert képeznek, hullámzást keltenek. Ilyen bukógátak vannak a Túr csatornán, a „kisbukó” Sonkádnál és a „nagybukó” Tiszakóródnál.
Fortyogó, a mederben lévő kisebb szikla, cölöpmaradvány, hídmaradványok, víz alatti farönk, csak kis területen tudja a vízfolyást akadályozni. A vízen kis púposodást, vibráló hullámokat látunk, ha rámegyünk, könnyen meglékelhetik hajónkat.
Zátony: a folyómeder esésének hirtelen csökkenése, illetve a kanyarulatok következtében a víz sodrása lelassul, így a hordalékát már nem tudja tovább szállítani és előbb a nagyobb, nehezebb (lásd Tiszabecs és környéke kőzátonyok), majd később a könnyebb és kisebb kavicsot (Szatmárcseke és környéke sóderes partjai), majd később homokot illetve iszapot (Szatmárcsekétől lefele a Tiszán) lerakja. Többek között ezek miatt a homokzátonyok, homok padok (palaj, lapály) oly élvezetes a Felső-Tisza. Itt kiváló lehetőség nyílik strandolásra, napozásra, egy jó foci vagy röpi meccsre.
Vannak víz alatti zátonyok, ilyenkor érezzük, hogy a hajónk futása lelassul, esetleg leér az evezőnk.
Gázló: a víz medrében keresztbe húzódó kis gát vagy homokpad, amin alacsony víznél átgázolhatunk a túlsó partra. Nagyon alacsony vízállásnál a Tiszán is előfordulhat, a helyiek jól ismerik ezeket a helyeket.