Túráink alkalmával sokszor találkozunk a folyókon mesterséges létesítményekkel, úgynevezett műtárgyakkal. Jó, ha tudjuk, hogy milyen módon befolyásolják ezek az objektumok a folyó áramlását.
A sarkantyú a partról merőlegesen, keresztirányban kissé lefelé hajló szögben benyúló, rövidebb gát. A sarkantyúk segítségével a víz sodorvonalát a meder közepe felé terelik. A sarkantyúk mögött gyakran keletkezik limány. A Tivadar előtti hosszú egyenes után a kanyarban találunk sarkantyút.
Partburkolatot (partvédő mű, partfal) építenek a kanyarulatok külső ívének partján, hogy megakadályozzák a meder további elvándorlását.
Híd. A kisebb folyókon, patakokon a legegyszerűbb megoldás az alacsonyan átfektetett deszkahíd, a gyalogbürü. A Túr folyón még találkozhatunk ilyen kezdetleges híddal.
Drótkötél hidat a mi vízitúra területünkön nem nagyon találunk, de Ukrajnában a Tisza felsőbb szakaszain még sok helyen ilyen hidakon közlekednek az emberek.
Egy vagy több nyílású állandó híd. Ezeken, a helyeken nagyon kell figyelni, nincs-e akadály a hídnyílásban. A hídpilléreken az uszadékfa szűkítheti a hídnyílást, megváltoztathatja a víz áramlását. A régi híd pillérei bent maradtak a vízben. (A Tisza ukrajnai szakaszán Nagyszőlős után, vagy Tivadarnál.)
Veszélyes lehet a pilléreken feltornyosuló víz és a pillérek után fellépő erős szívó hatás.
Pontonhidak, alacsony építésű hidak. Ilyet találunk a Tiszán Tiszamogyorósnál. Az áthaladás a megfelelő hajózási jelzőtáblával vagy fénnyel megjelölt hídnyílásban vagy a hídőr utasítása szerint lehetséges. Nagyon körültekintően kell ezeknél, a pontonhidaknál átkelni, mert a szabályok be nem tartása rendkívül balesetveszélyes. Voltak olyan túrázók, akik nem a kijelölt hídnyíláson akartak átkelni és csak az utolsó pillanatban vették észre, hogy a többi hídnyílás tele van drótkötéllel. Természetesen borulás és pánik lett a vége. Még akkor is bajba kerülhetünk, ha betartjuk a szabályokat és a kijelölt helyen akarunk átkelni, ha nem megfelelő távolságból és nem egyenesen evezünk rá a hídnyílásra, hanem kis távolságból és oldalról könnyen rásodródhatunk a pontonra aminek szintén borulás lehet a vége. A pontonoknál a víznek nagy a sodrása és szívó hatás is fellép így a felborult hajó, könnyen begyűrődhet a híd alá.
Hajóhidat vagy uszályhidat, katonai pontont is készítenek a folyón, keresztirányban elhelyezett uszályokra építve. Ezzel teljes keresztmetszetben lezárják a folyót.
Kompok. A köteles kompok drótkötele a víz felett van kifeszítve, vagy a víz alatt van a mederbe lefektetve. A kompkötél, ha a víz felett van kifeszítve, középen jelentősen „belóg”, így szélsőséges esetben fennakadhatunk rajta, ezért a kompoknál mindig a folyó szélén evezzünk. Fontos, hogy mozgó kompot soha ne előzzünk, várjuk meg, amíg elhalad előttünk és csak utána evezzünk tovább.
Duzzasztómű, keresztgát. Öntözőcsatornák, malmok, erőművek vízellátása, illetve a hajózhatóság biztosítása érdekében a folyón duzzasztóművet vagy keresztgátat építenek. A vízeresztő kapuk lehetnek alsó vagy felső átfolyásúak. Zárt kapuk esetén a fölös víz a gát vagy a kapuk felső élén átbukik és így nagy szívást gyakorol a közelbe merészkedő hajókra. Ezeken, a helyeken áthaladni csak zsilipeléssel lehet, ilyenkor meg kell várni, amíg kiegyenlítik az alvíz és a felvíz közötti szintkülönbséget és megnyitják a zsilipkapukat. A Felső-Tiszán Tiszalöknél kell zsilipelni.
Úszóművek. A parthoz kikötött hajóállomások, stégek, kikötőpontok, vízkivételi művek, egyéb lekötött vízi járművek ugyancsak akadályt jelentenek a vízitúrázók számára. Soha ne közlekedjünk a part és az úszómű között lévő rögzítőkötelek között, a kitámasztó gerendák és a hidak alatt. Megfelelő távolságban evezzünk el az úszóművek mellet. A Bodrogon a Bodrogkeresztúr és Tokaj közötti szakaszon nagyon sok úszóművel találkozunk.